Kisszekeres község

Adatok

Régió: Észak-Alföld
Megye: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Kistérség: Fehérgyarmati kistérség
Lakosság: 601 fő
Terület: 14.67 km²
Népsűrűség: 40,97 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 44

Fekvése

Kisszekeres Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i részén, a Szamos és Túr folyók között található település.

Fehérgyarmattól 12 km, Nagyszekerestől 2 km, Csengersimától 18 km, Tunyogmatolcstól 17 km, Mátészalkától 27 km távolságra található.

Története

Kisszekeres-t az oklevelekben 1181-ben említik először.ˇ

Már 1359-ben a Szekeressy család birtoka.

1404-ben a Kölcsey 1422-ben a Domahidy, 1446-ban az Ujhelyi családbelieknek van itt még zálogos birtoka.

1460-ban a Károlyi, 1481-ben a Bornemisza, 1490-ben a Rozsályi Kún és a Drágfi családok a földesurai.

1515-ben Czégényi Kende Péter-t iktatták be részeibe.

1524-ben Drágfi János a rozsályi uradalomhoz csatolta.

1555-ben Drágfi János magtalan elhunyta után, a Rozsályi Kún, majd 1672-ben gróf Zinzendorff család kapta, amelytől Du Jardin örökölte.

A XVIII. század-ban földesurai a Domahidy, Pongrácz, Morvay, Fogarassy, Isaák, gróf Majláth, Ajtay, Osváth és Mándy családok.

A XIX. század-ban, a szabadságharc után mellettük még báró Haynau és Vállyi János is szerez itt birtokot.

A XX. század elején a Haynau család, és a Vállyi család örököseinek birtoka.

Nevezetességei

Református templom - 1500-as években épült, műemlék.

Fa harangláb - 1699-ben épült.

A templom helyén álló kápolnát a Boldogságos Szűz tiszteletére emelték egy 1328-as feljegyzés szerint.

A református templomban XIII. század-ból való bútorok is találhatók.

Faragott, festett szószéke 1711-ből való.

Sokszögzáródású szentélyének északi falában középkorból származó szentségtartó fülke található.

Az épületet 1986-1999-között újították fel.

Falumúzeum - 2003-ban adták át.

Milleneumi park, melyben emlékoszlop áll.

Horgastó.

Híres szülöttei

Berky Ferenc (1824 Kisszekeres) festő is a faluban született 1824-ben.

Korán hajlamot érzett a festészetre. Gaál akadémiai festőtől tanult, aki korán felismerte tehetségét, és a törekvő ifjút magával vitte a fővárosba. Az 1840-es években a vármegye birtokos családainak portrékat, arcképeket festett, majd 1847-ben Szatmáron telepedett le, ahol arckép- és templomifestőként élt, de csendéletei is különösen sikeresek voltak. A környéken több mint félszázra tehető azon templomok száma – ezek nagyrésze a vármegye területére esett – melyek oltárképeit, freskóit Berky F. készítette.

Következő községek

További községek